2020.05.31.

Textus: 1 Móz 29:1-35 „ 1 Jákób azután útnak indult, és elment a keleten élő népek földjére. 2 És látta, hogy egy kút van a mezőn, és három juhnyáj heverészik mellette. Abból a kútból szokták ugyanis itatni a nyájakat. A kút száján egy nagy kő volt: 3 amikor minden nyájat összetereltek, akkor szokták elgördíteni a követ a kút szájáról, hogy megitassák a juhokat, azután vissza szokták tenni a követ a kút szájára. 4 Jákób megszólította őket: Hova valók vagytok, barátaim? Azok ezt felelték: Hárániak vagyunk. 5 Akkor megkérdezte tőlük: Ismeritek-e Lábánt, Náhór fiát? Azt felelték: Ismerjük. 6 Majd ezt kérdezte: Jól van- e? Azok így feleltek: Jól. Nézd, a leánya, Ráhel éppen itt jön a juhokkal. 7 Ekkor így szólt: Hosszú még a nap, nincs itt az ideje, hogy betereljék a jószágot. Itassátok meg a juhokat, azután menjetek, legeltessetek! 8 De azok ezt felelték: Nem tehetjük, amíg minden nyájat össze nem terelnek, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat. 9 Még beszélgetett velük, amikor megérkezett Ráhel az apja juhaival, mert ő legeltette azokat. 10 Amikor Jákób meglátta Ráhelt, anyja bátyjának, Lábánnak a leányát és anyja bátyjának, Lábánnak a juhait, odalépett Jákób, elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta anyja bátyjának, Lábánnak a juhait. 11 Jákób azután megcsókolta Ráhelt, és hangos sírásra fakadt. 12 Jákób elmondta Ráhelnek, hogy ő rokona az apjának, mert Rebekának a fia. A leány ekkor elszaladt, és elbeszélte ezt az apjának. 13 Amikor Lábán meghallotta a hírt Jákóbról, húgának a fiáról, eléje futott, megölelte, megcsókolta, és bevezette a házába. Ő pedig beszámolt mindenről Lábánnak. 14 Lábán ezt mondta neki: Bizony, az én csontom és húsom vagy te! Jákób aztán ott lakott nála egy hónapig. 15 Akkor Lábán ezt mondta Jákóbnak: Ha rokonom vagy is, nem kell ingyen szolgálnod nekem. Mondd meg nekem: mi legyen a béred? 16 Volt pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak a neve Lea, a kisebbiknek a neve Ráhel. 17 Leának kedves szemei voltak, Ráhel azonban szép termetű és szép arcú volt. 18 Jákób Ráhelt szerette meg, ezért ezt mondta: Szolgálok neked hét esztendeig a kisebbik leányodért, Ráhelért. 19 Lábán azt felelte: Jobb, ha hozzád adom, mintha más emberhez adnám. Maradj nálam! 20 Így szolgált Jákób hét esztendeig Ráhelért, de ez csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt. 21 Utána Jákób ezt mondta Lábánnak: Add hozzám a feleségemet, mert letelt az időm! Hadd menjek be hozzá! 22 Lábán össze is gyűjtötte annak a helynek valamennyi lakóját, és lakodalmat rendezett. 23 De amikor este lett, fogta a leányát, Leát, és őt vitte be hozzá. Jákób be is ment hozzá. 24 Lábán a szolgálóleányát, Zilpát leányának, Leának adta szolgálóleányul. 25 Jákób csak reggel vette észre, hogy Lea van vele. Akkor ezt mondta Lábánnak: Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltam nálad? Miért csaptál be engem? 26 Lábán így felelt: Nem szokás nálunk férjhez adni a kisebbik leányt a nagyobbik előtt. 27 Töltsd el ezt a lakodalmi hetet, aztán neked adjuk amazt is a szolgálatodért, ha másik hét esztendeig szolgálsz nálam. 28 Jákób úgy is tett, eltöltötte azt a hetet. Azután Lábán hozzáadta Ráhelt, a leányát feleségül. 29 Lábán a szolgálóleányát, Bilhát leányának, Ráhelnek adta szolgálóul. 30 Jákób bement Ráhelhez is, és Ráhelt jobban szerette, mint Leát. Így szolgált még Lábánnál másik hét esztendeig. 31 De az ÚR látta Lea megvetett voltát, és megnyitotta a méhét; Ráhel ellenben meddő maradt. 32 Lea teherbe esett, és fiút szült. Rúbennek nevezte el, mert azt mondta: Meglátta az ÚR nyomorúságomat, most már szeretni fog a férjem. 33 Azután ismét teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Bizony, meghallotta az ÚR, hogy milyen megvetett vagyok, azért adta nekem ezt is. És elnevezte őt Simeonnak. 34 Majd újra teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki. Ezért nevezte el őt Lévinek. 35 Megint teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Most már hálát adok az ÚRnak. Ezért nevezte el őt Júdának. Azután nem szült egy ideig.” Szeretett testvéreim, kedves gyülekezet!

Pünkösd vasárnapjára virradtunk. Ma, ezen az ünnepen, arra mutat rá Isten, nem hagyja az embert magára! Erőt ad neki, olyan erőt, amely képessé teszi teremtményt arra, hogy magába nézve, megtalálja az Úr keze nyomát! Kapta az ember, tehát, a Szentlélek ajándékát, mellyel, ha jól él, állandó kommunikációs csatornát tudhat magáénak az Úrral, és legfőképpen: lesz valami közös Istenben és az emberben! Különleges ünnep a Pünkösd azért is, mert a leginkább bensőséges, olyan igazán emberi ünnep. A Lélek kiáradásának ünnepét még nem tudta eddig senki „diznifikálni”, olcsó áruvá silányítani, ahogy a karácsony és a húsvét ünnepével tette a világ… Ez az Isten és ember ünnepe! A Teremtő és teremtmény ünnepe! A Megváltó és megváltott ünnepe! A mai Ige is, valami különlegesre mutat: hogyan is fordul át az emberi mesterkedés, számítás, az Úr akaratába! ● Párkeresés- hazatérés- itatás, mint a megszokott elbeszélő elemek, immár második alkalommal. Segít, hogy megértsd, a leginkább hétköznapi eseményekben is látható az Isten szándéka, még ha elsőre nem is, de másodjára igen! ● Erős téma a mai Igében a türelem. Mi, akik ezzel korlátozottan rendelkezünk, csak bámulunk, hogyan lehetséges évekig szolgálni egy nőért, vagy kettőért? Nem a kulturális távolság terhe nehéz, hanem a 14 év! Az nagyon sok idő! A „csaló” Jákób kivárja, imádkozva és dolgozva… Ez az Ő fejlődése… ● Ám, elismerésre méltó türelem, ide vagy oda, 14 év várakozás a szeretett nőre, ide vagy oda, azért azt látnunk kell, hogy attól még Jákób házas ember! A kedves tekintetű Lea, a sudár termetű Ráhellel szemben, a felesége… ● A másodfeleség, itt, az első feleség! ● Fiakat, vajon, ki szül? A „meddő szépség”, vagy a „szánalmas kedves”? Érted már, ugye? Isten tervében, lehetsz te akárki, csak szereped van! Nem te írod, nem vagy a producere, nem castingolhatsz! Csak, egyik szereplője vagy a NAGY TERVNEK… Mi is a terv? Egyszerű! Maga, Jézus Krisztus mondja: SZERESS! SZERESD AZ URAT, A TE ISTENEDET, TELJES SZÍVEDBŐL, TELJES LELKEDBŐL, TELJES ELMÉDBŐL, TELJES ERŐDBŐL! SZERESD FELEBARÁTODAT, MINT MAGADAT! Ma, az ünneplő gyülekezet, itthon, a templomban úrvacsorát vesz! Krisztust hordozva egy haza. Hiszem, hogy a szeretet nagy tervének, ma olyan fordulata következik be, amely büszkévé teszi mennyei Atyánkat! JÓ TESTVÉREK LESZÜNK!!! Ámen