2020.05.26.

Textus: 1 Móz 25:1-34 „ 1 Ábrahám ismét megnősült, feleségének Ketúrá volt a neve. 2 Ő szülte neki Zimránt, Joksánt, Medánt, Midjánt, Jisbákot és Súahot. 3 Joksán nemzette Sábát és Dedánt. Dedán fiai lettek az assúriak, a letúsiak és a leummiak. 4 Midján fiai pedig: Éfá, Éfer, Hanók, Abídá és Eldáá. Ezek mind Ketúrá leszármazottjai. 5 Ábrahám azonban Izsáknak adta mindenét, 6 a fiaknak, akiket másodfeleségei szültek Ábrahámnak, Ábrahám csak ajándékokat adott, és még életében eltávolította őket fia, Izsák mellől kelet felé, egy keleti országba. 7 Ábrahám életkora, amit megért, százhetvenöt év volt. 8 Akkor elhunyt Ábrahám, meghalt késő vénségében, öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. 9 Fiai, Izsák és Izmael temették el a makpélai barlangban, Efrónnak, a hettita Cóhar fiának a szántóföldjén, Mamréval szemben, 10 azon a szántóföldön, amelyet Ábrahám a hettitáktól vett meg. Ott temették el Ábrahámot, ahol Sárát, a feleségét. 11 Ábrahám halála után megáldotta Isten az ő fiát, Izsákot. Izsák a Lahajrói-kútnál lakott. 12 Ez Ábrahám fiának, Izmaelnek a nemzetsége, akit az egyiptomi Hágár, Sára szolgálóleánya szült Ábrahámnak. 13 Így hívták Izmael fiait nevük és nemzetségük szerint: Izmael elsőszülöttje volt Nebájót, azután következett Kédár, Adbeél és Mibszám, 14 továbbá Mismá, Dúmá és Masszá, 15 Hadad, Témá, Jetúr, Náfís és Kédmá. 16 Ezek Izmael fiai, és ez a nevük falvaik és sátortáboraik szerint: tizenkét fejedelem, törzseiknek megfelelően. 17 Izmael életkora százharminckét esztendő volt. Akkor elhunyt, meghalt, és elődei mellé került. 18 Izmael utódai Havílától Súrig tanyáztak, amely Egyiptomtól keletre, Assúr felé van. Szembeszálltak a testvértörzsekkel is. 19 Ez Izsáknak, Ábrahám fiának a nemzetsége: Ábrahám nemzette Izsákot. 20 Izsák negyvenesztendős volt, amikor feleségül vette Rebekát, az arám Betúél leányát, az arám Lábán húgát Paddan-Arámból. 21 És Izsák könyörgött az ÚRnak feleségéért, mert meddő volt. Az ÚR pedig engedett könyörgésének, úgyhogy teherbe esett Rebeka, a felesége. 22 De fiai tusakodtak a méhében. Akkor ezt mondta Rebeka: Ha így van, minek is élek? Elment azért, hogy megkérdezze az URat. 23 Az ÚR pedig ezt mondta neki: Két nép van méhedben, két nemzet válik ki belsődből: az egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek. 24 Elérkezett szülésének a napja, s íme, ikrek voltak a méhében. 25 Világra jött az első: vöröses volt, és mindenütt szőrös, mint a daróc. Ezért Ézsaunak nevezték el. 26 Azután világra jött a testvére, kezével Ézsau sarkába kapaszkodva. Ezért őt Jákóbnak nevezték el. Izsák hatvanesztendős volt, amikor ezek megszülettek. 27 Amikor a fiúk felnőttek, Ézsau a vadászathoz értő, szabadban élő ember lett, Jákób ellenben a szokásokat tisztelő sátorlakó. 28 Ezért Izsák Ézsaut szerette, mert ízlett neki a vad, Rebeka viszont Jákóbot szerette. 29 Egyszer Jákób valami főzeléket főzött, amikor Ézsau fáradtan megjött a mezőről. 30 Ézsau azt mondta Jákóbnak: Hadd egyem ebből a vörös ételből, mert fáradt vagyok! Ezért nevezték el őt Edómnak. 31 De Jákób azt felelte: Add nekem érte azonnal az elsőszülöttségi jogodat! 32 Ézsau ezt mondta: Mindjárt éhen halok; mit számít nekem az az elsőszülöttségi jog? 33 Jákób azt felelte: Akkor esküdj meg nekem azonnal! Ézsau megesküdött neki, és eladta az elsőszülöttségi jogát Jákóbnak. 34 Jákób ekkor adott neki kenyeret és lencsefőzeléket. Ézsau evett, ivott, azután fölkelt, és elment. Ennyire semmibe vette Ézsau az elsőszülöttségi jogot.”

Szeretett testvéreim, kedves gyülekezet!

Ezen a gyönyörű reggelen, mikor még csend van, áldott, imádságos csend, nagyon erős témákat ad elénk az Ige. Nyilván, vezérfonal szerint megyünk, de annál inkább mellbe vág és elgondolkodtat… ● Az öreg Ősatya újranősül, sok gyermeket nemz, akiket eltávolít maga mellől, egyedül Izsákot tartja karnyújtásnyira. Ez a szakasz, valami teljesen újnak a kezdete: itt már látjuk, mennyire fontossá válik a szülői választás, a hagyomány, az öröklés, a jobb és balkézről születettek megkülönböztetése! Talán pozitív, hogy a Kelet, így benépesül… ● Az egyik legszebb néhány sor a Bibliában: mikor a két fiú, Izmael és Izsák együtt eltemetik apjukat, Ábrahámot. Szülői döntések ide vagy oda, a fiúk tudják, mit és hogyan tegyenek! Jó testvérek, féltestvérek… A következő generációknak, sajnos, nem jár ez a minősítés. ● Nagy öröm nekem, mikor olvasom: Izmael, halálában, az elődei mellé került! A Makpéla barlangjába. ● Megszületik Jákób és Ézsau, a „szabadember” és a „hagyománytisztelő”, az első és a második, egyébként ikrek! Mennyire érdekes, hogy a mai tudásunkkal, inkább fordítva gondolnánk, azaz, az első a hagyományok embere, a megfelelési kényszeres, inkább frusztrált gyerek, míg a második a szabad! ● És igen, a tál lencse! Izsáknak is és feleségének, Rebekának is van kedvence. Az „anyámasszonykatonája” csal és fondorkodik, a „szőrösvörös” pedig nem érzékeny a manipulációra… Újabb testvérek a Bibliában, akiken keresztül sokat tanulhatunk! És ott van az Úr, aki látja, mi történik, és hagyja… Nekem, ez, sokat jelent. Hagy magunkba nézni… Ámen