2020.05.29.

Textus: 1 Móz 27:34-46 „ 34 Amikor meghallotta Ézsau apja szavait, hangosan és igen keservesen fölkiáltott, és azt mondta apjának: Áldj meg engem is, apám! 35 De ő ezt felelte: Öcséd álnok módon bejött, és elvette az áldásodat. 36 Ézsau így felelt: Méltán nevezték el Jákóbnak, hiszen már másodszor csapott be engem! Elvette az elsőszülöttségi jogomat, most pedig elvette az áldásomat is. Majd ezt kérdezte: Nem tartottál meg nekem az áldásból valamit? 37 Izsák ezt felelte Ézsaunak: Már úrrá tettem őt feletted, és szolgájává tettem valamennyi testvérét. Gabonával és musttal is őt láttam el. Mit tehetnék hát érted, fiam? 38 Ézsau ezt mondta apjának: Csak az az egy áldásod volt, apám? Áldj meg engem is, apám! És Ézsau keserves sírásra fakadt. 39 Apja, Izsák erre megszólalt, és ezt mondta neki: Nem zsíros földön lesz a lakóhelyed, nem hull rád égi harmat. 40 Fegyvered éltet, öcsédet szolgálod. De ha nekifeszülsz, letöröd igáját nyakadról! 41 Ézsau azonban bosszút forralt Jákób ellen az áldás miatt, amellyel megáldotta őt az apja. Ezt mondta magában Ézsau: Közelednek már a napok, amikor majd apámat gyászoljuk. Akkor majd megölöm az öcsémet, Jákóbot. 42 De Rebekának hírül vitték nagyobbik fiának, Ézsaunak a szavait, ezért magához hívatta kisebbik fiát, Jákóbot, és ezt mondta neki: Bátyád, Ézsau bosszút forral ellened, és meg akar ölni. 43 Azért, fiam, hallgass a szavamra: indulj, menekülj bátyámhoz, Lábánhoz Háránba! 44 Maradj nála egy ideig, amíg bátyád haragja elmúlik. 45 Ha majd elfordul rólad bátyád haragja, és elfelejti, hogy mit követtél el ellene, akkor majd érted küldök, és hazahozatlak onnan. Miért veszítenélek el mindkettőtöket ugyanazon a napon? 46 Izsáknak pedig ezt mondta Rebeka: Megutáltam az életemet a hettita leányok miatt. Ha Jákób is a hettita leányok közül vesz feleséget, olyat, mint ezek, ennek az országnak a leányai közül, mit ér akkor az életem?”

Szeretett testvéreim, kedves gyülekezet!

Megrázó, számomra igazán nehéz szakasz a mai. Már nem tudok elvonatkoztatni, nem tudom nem átengedni magamon az Igét. Persze, hogy a saját testvérem, a nem mindig példás kapcsolatunk jut eszembe… ● Zokog az apjának Ézsau, kéri, áldja meg őt is! Könyörög neki, pedig nem szokott. Az első, a férfi, az egyenesség, a büszkeség, a mező ura, visszavonhatatlanul vert helyzetben van. Az első fiak könnyeivel nem foglalkozik senki… ● Haragszik az öccsére a báty! Nagyon… Látod, testvérem, ilyen is van! Ráadásul, az atya áldásáért, maradék kegyelméért esedezik, amit nem vehet el a csaló öccse. Úgy sajnálom, hogy Izsák nem a szeretetéről biztosította, hogy nem ölelte meg, hogy nem mondta, helyrehozom! MINDEN ANNAK JÁR, AKI NEM ÉRDEMLI… Emlékszel még, testvérem, ha könnyű lenne, könnyű lenne? ● Érdemtelenségen túl, csaláson keresztül, az áldást elengedve, az látszik, és nem csak az én frusztrációmon át, hogy Ézsau ellen szövetkezett mindenki a családból… Azt a legnehezebb megérteni, hogy NEM AZ ELSŐSZÜLÖTT ELLEN ZAJLANAK AZ ESEMÉNYEK, HANEM A MÁSODSZÜLÖTTÉRT! Igen, értelmes, felnőtt emberként látnunk kell, nem Ézsaunak akarnak rosszat, hanem Jákóbnak akarnak jót! Igazságos ez? Méltányos? Emberi? Urambocsá’ isteni? Ne kérdezd! Emlékezz: minden „ézsauért” is adta az Atya, Ő egyszülött fiát! Ámen