2020.05.22.

Textus: 1 Móz 22:1-24 „ 1 Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólította: Ábrahám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. 2 Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked! 3 Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki. 4 A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről. 5 Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok. 6 Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. 7 Egyszer csak Izsák megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő ezt felelte: Itt vagyok, fiam. Izsák megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van a bárány az áldozathoz? 8 Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik bárányról az áldozathoz, fiam. Így mentek tovább ketten együtt. 9 Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, elrendezte rajta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. 10 De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és megfogta a kést, hogy levágja a fiát, 11 kiáltott neki az ÚR angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok. 12 Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet. 13 Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. 14 Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az ÚR gondoskodik. Ma ezt mondják: Az ÚR hegyén a gondviselés. 15 Az ÚR angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak az égből, 16 és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól az ÚR, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, 17 azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, 18 és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgattál szavamra. 19 Ezután Ábrahám visszatért szolgáihoz, elindultak, és együtt elmentek Beérsebába. Ábrahám továbbra is Beérsebában lakott. 20 Ezek után hírül adták Ábrahámnak: Milká is szült fiúkat öcsédnek, Náhórnak: 21 Úcot, az elsőszülöttjét, Búzt, annak öccsét, és Kemúélt, Arám atyját, 22 továbbá Keszedet, Hazót és Pildást, Jidláfot és Betúélt. 23 Betúél nemzette Rebekát. Ezt a nyolcat szülte Milká Náhórnak, Ábrahám öccsének. 24 Másodfelesége, akinek Reúmá volt a neve, szintén szült neki: Tebahot, Gahamot, Tahast és Maakát.”

Szeretett testvéreim, kedves gyülekezet!

Milyen jó lett volna, ha Ábrahám is ismeri a történet címét: „Isten próbára teszi Ábrahám hitét”! Ezen a reggelen, május 22- én, a Magyar Református Egység napjára ébredtünk. 8 éve a Generális Konvent úgy határozott, legyen egységes az egyházunk, úgy az anyaországra nézve, mint az elveszett területeket illetően. Történelmi lépés volt. Úgy látszik, ma, az Ige is hatalmas dolgot mond el: a Teremtő Isten megpróbálja választottját. Nem is akárhogy! Olyan áldozatot kér tőle, melyet addig senkitől… Az Úrnak terve van az emberrel. Ha esetleg úgy képzelted volna, testvérem, hogy Isten egy „gyermek egy terráriummal a kezében”, hagyd el ezt a gondolkodást, és lásd meg, a legapróbb részletekig kidolgozott az Ő terve! Nem ötletel, nem hisztizik, ha nem úgy sikerül valami, hanem hatalommal kormányozza választottjainak sorsát! ● Feladatot ad (Vidd el a fiút, akit szeretsz…, áldozd fel nekem) ● Végigsegíti az úton (apaként gyengéd, mondhatni, figyelmes volt Ábrahám, nem engedte Izsáknak, hogy a kést vigye…) ● Végül, helyettes áldozatot intéz. Kire mutat rá? Krisztusra. Ma ez az evangélium. Nem csinál hőst Ábrahámból. Nem ő a fontos! Ma, azzal segít bennünket, hogy tudtunkra adja: igen, kér olyat tőlünk, amit nem szívesen teszünk. Rak ránk olyan terhet, amelyet nem szívesen viszünk. Közben figyel ránk, hogy nagyon ne sérüljünk, bele ne pusztuljunk. Miért? Tudd meg, tudja meg mindenki: a hűségnek ilyen a próbája! Amikor majdnem elveszted a számodra legértékesebbet, akkor látszik meg valójában, milyen ember is vagy! Legyen ezért Istennek hála, mi pedig nézzünk magunkba! Ámen