2020.05.19.

Textus: 1 Móz 19:1-37

„1A két angyal estére Sodomába érkezett, Lót pedig éppen Sodoma kapujában ült. Amint meglátta őket Lót, fölkelt, eléjük ment, és arccal a földre borult. 2Ezt mondta: Térjetek be, Uraim, szolgátok házába, töltsétek itt az éjszakát, mossátok meg a lábatokat! Reggel majd fölkelhettek, és utatokra indulhattok. De ők azt felelték: Nem, hanem itt a szabadban töltjük az éjszakát. 3Mivel azonban nagyon unszolta őket, betértek hozzá, bementek a házba. Ő pedig lakomát készített nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, és ettek. 4Mielőtt azonban lefeküdtek volna, a város férfiai, a sodomaiak körülvették a házat: ifjak és öregek, az egész nép kivétel nélkül. 5Bekiáltottak Lótnak, és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak, akik hozzád jöttek éjszakára? Hozd ki őket hozzánk, hadd háljunk velük! 6Lót kiment hozzájuk a bejárathoz, de az ajtót bezárta maga mögött, 7és ezt mondta: Ugyan, barátaim, ne tegyetek rosszat! 8Van két leányom, akiknek még nem volt dolguk férfival: kihozom őket hozzátok, és tegyetek velük, amit jónak láttok! De ezekkel a férfiakkal ne tegyetek semmit, mivel hajlékomban kerestek oltalmat! 9De azok így feleltek: Hordd el magad! És azt mondták: Ő az egyetlen jövevény köztünk, és ő akar törvényt szabni? Még jobban elbánunk veled, mint velük! Szorongatni kezdték magát Lótot, és már majdnem betörték az ajtót. 10De azok a férfiak kinyújtották a kezüket, behúzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. 11Az emberek apraját-nagyját pedig, akik a ház bejárata előtt voltak, vaksággal verték meg, úgyhogy hiába igyekeztek, nem találták meg az ajtót. 12A férfiak akkor ezt kérdezték Lóttól: Ki van még itt, aki hozzád tartozik? Vődet, fiaidat és leányaidat meg mindenedet, ami a tied a városban, vidd el erről a helyről! 13Mert mi el fogjuk pusztítani ezt a helyet, mivel eljutott az ÚRhoz az a nagy jajkiáltás, amelyet okoztak. Az ÚR azért küldött bennünket, hogy elpusztítsuk a várost. 14Lót tehát kiment, és beszélt a vőivel, akik leányait el akarták venni, és ezt mondta: Keljetek föl, menjetek ki erről a helyről, mert az ÚR el fogja pusztítani ezt a várost. De a vői azt hitték, hogy csak tréfál. 15Amikor hajnalodott, így sürgették az angyalok Lótot: Kelj föl, fogd a feleségedet és két leányodat, akik itt vannak, hogy el ne pusztulj a város bűne miatt! 16És amikor tétovázott, megragadták a férfiak a kezét meg a feleségének és két leányának a kezét, mert az ÚR megszánta őt. Kivitték, és otthagyták a városon kívül. 17Amikor vitték őket kifelé, ezt mondták: Mentsd az életedet! Ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj, különben elpusztulsz! 18De Lót azt mondta nekik: Ne oda, Uram! 19Ha már kegyelmes voltál szolgádhoz, és olyan nagy szeretettel bánsz velem, hogy meg akarod tartani az életemet, akkor ne kelljen a hegyre menekülnöm, mert utolér a veszedelem, és meghalok. 20Itt van a közelben ez a kis város, hadd fussak oda! Bár kicsi, hadd meneküljek oda, hogy életben maradjak! 21Ebben a dologban is engedek neked – felelte. – Nem pusztítom el azt a várost, amelyről beszéltél. 22De gyorsan menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, amíg oda nem érsz! – Ezért hívják azt a várost Cóarnak. 23A nap éppen fölkelt, amikor Lót Cóarba ért. 24Az ÚR pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára, az ÚRtól, az égből. 25Így pusztította el azokat a városokat és azt az egész környéket, a városok egész lakosságát, sőt a föld növényzetét is. 26Lót felesége azonban, aki mögötte ment, közben hátranézett, és sóbálvánnyá vált. 27Reggel fölkelt Ábrahám, hogy arra a helyre menjen, ahol az ÚR színe előtt állt. 28Amint elnézett Sodoma és Gomora felé meg annak az egész környéknek a földje felé, azt látta, hogy füstöl a föld, akár egy olvasztókemence. 29De amikor Isten elpusztította annak a környéknek a városait, nem feledkezett meg Isten Ábrahámról, és kivezette Lótot a pusztulásból, amikor elpusztította azokat a városokat, ahol Lót lakott. 30Lót fölment Cóarból, és letelepedett két leányával együtt a hegyen, mert félt Cóarban lakni. Egy barlangban lakott két leányával együtt. 31Egyszer a nagyobbik leánya ezt mondta a kisebbiknek: Apánk öreg, és nincs ezen a földön férfi, aki hozzánk bejönne, ahogy az egész földön szokás. 32Gyere, itassuk le apánkat borral, háljunk vele, és támasszunk apánktól utódot! 33Leitatták tehát az apjukat borral még azon az éjszakán, és bement a nagyobbik, és az apjával hált. Lót pedig nem is tudta, hogy leánya melléfeküdt, majd pedig távozott. 34Másnap azt mondta a nagyobbik a kisebbiknek: A múlt éjjel én háltam az apámmal. Itassuk le őt ma éjjel is, és menj be te, hálj vele, hogy utódot támasszunk apánktól! 35Azon az éjszakán is leitatták tehát az apjukat, és a kisebbik is vele hált. Lót pedig nem is tudta, hogy leánya melléfeküdt, majd pedig távozott. 36Így esett teherbe Lót mindkét leánya az apjától. 37A nagyobbik fiút szült, és Móábnak nevezte el. Ő a mai Móáb ősatyja. 38A kisebbik is fiút szült, és Ben-Ammínak nevezte el. Ő a mai ammóniak ősatyja.”

Szeretett testvéreim, kedves gyülekezet!

Kora reggel van. Benne van a mai napban sok lehetőség, amelyek jobbá, békésebbé tehetik a körülöttünk lévő világot. A reménység órái ezek, és a könyörgés órái ezek. A tettek ideje, majd napfelkelte után jön…

Mit tehetünk addig? Átgondoljuk életünket a mai igeszakasz alapján. Van mit átgondolni…

A romlottság, a bűn, az erőszak, a menekülés és a kétségbeesett, Isten nélküli döntések, a Kegyelemtől messze távol lévő élet, nos, ezek látszanak elsőre.

• Sodoma, a romlott város, az első helyszín. Bár az Úr angyalait vendégeli meg Lót, a kegyelmet nyert házigazda, mégsem ez a leghangsúlyosabb motívum, hanem az indulat, amivel a feldühödött férfitömeg követeli a „vendégeket”. Vajon sokkal különb Lót, aki a két ártatlan lányát vetné oda nekik?

• Isten akaratán, csak nevetnek a „vejlévendők”, a leányok vőlegényei, azt hiszik, tréfál Lót.

• A szabadítás olyan, mint az akciófilmek jól megvágott menekülési jelenetei. Fejvesztett menekülés a városból. Nincs idő töprengeni, nincs idő már másra, mint az Isten haragja elől elfutni! Mert van, hogy nem tehetsz mást!

• Hová, hová nem? Visszanézni vagy csak előre? Nem véletlen, hogy tiltották az Isten küldöttei a hátrafordulást. Engem ez arra emlékeztet, hogy Noé sem készíthetett ablakot a bárkára, valószínűleg azért, hogy ne lássa, mi történik a többiekkel. Gondolj bele, testvérem, amit, és akit ismersz, elpusztul, nem biztos, hogy látni szeretnéd, mert vagy szánalommal, vagy pedig elégedettséggel tekintenél oda. Itt, mindkettő, bűn. Odabízni! Ezt érdemes innen megtanulni!

• Sóbálvány… Emlékeztető, hogy a mások nyomorúsága nem mozi.

• Marad az apa és két lánya. És az ital, ami megint csak a bajt tetézi… Szörnyű, még elképzelni is, mi mehetett végbe a Lót lányai gondolkodásában, amit viszont hideg fejjel is látni, az az Isten kegyelmére való vakság, tudomásul nem vétele annak, hogy, mint Sára, foganhat gyermeket a nő, még lehetetlennek látszó, reménytelen helyzetben is, idősen is…

• Lótról, innen túl, nem hallunk. Fiairól igen… Nevükben hordozzák anyjaik bűnét.

Hol van a kegyelem? A felismerésben, hogy élhetsz másképp!

Ámen