2020.05.17.

Textus: Ám 8:11-12

„11Jön majd olyan idő – így szól az én URam, az ÚR –, amikor éhínséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az ÚR igéjének hallgatására. 12Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az ÚR igéjét, de nem találják.”

Szeretett testvéreim, kedves gyülekezet!

Különleges nap ez a mai. Szép vasárnapunk van. Kopognak az esőcseppek a tetőn, hűvös reggel adatott olyan jó illatú levegővel, amilyet városi ember ritkán érez.

Erre a vasárnapra, március 15- e után, nagyon készültünk. Akkor találkoztunk utoljára a gyülekezetben, akkor volt templomi istentiszteletünk. Nem is sejtettük, mennyire gazdagok és szerencsések vagyunk, hiszen mindenünk megvan: együtt lehettünk azokkal, akikkel szeretünk közösen imádkozni, együtt voltunk a tanításban, az ünneplésben, elköszönéskor. A búcsú hosszúra sikerült… Két hónap és két nap után, ma, újra együtt leszünk. Hosszú lemondás, hosszú böjt volt ez az időszak, s közben annyi minden megváltozott. Maszkkal készülünk jönni, messze ülünk egymástól, időseink csupán vágyakoznak az éltető közösség után, fertőtlenítünk. De jövünk, mert ki vagyunk éhezve!

Induljunk ki abból, mi hiányzik legjobban az életedből?

Az egészség? A szabad kijárás? A családod tagjai? Hogy leereszd a fáradt gőzt, amit a két hónap karantén okozott? A jóllakás testi és lelki értelemben?

Éhségről beszél a próféta, a legfájóbb hiányról.

Ez azt jelentette, hogy a vágy ugyan égett az emberben, a csillapításának lehetősége, a csillapításának reménye azonban egyáltalán nem volt meg. Az éhség nem azt jelenti, hogy most koplalok egy kicsit, mert az elmúlt időben megint többet ettem a kelleténél. Az éhség nem azt jelenti, hogy a pillanatnyilag felébredt étvágyam enyhítésére egy kicsit várni kell. Az éhség nem is azt jelenti, hogy ha nincs meg a kedvenc ételem, akkor fanyalogva legyintek. Az éhség azt jelenti, hogy nincs semmi esély arra, hogy a vágyamat csillapítani tudjam, az éhség azt jelenti, hogy valami nagyon, de nagyon hiányzik és a hiányát semmivel nem lehet pótolni. Ezért, bár alig értjük és a saját bőrünkön még talán nem is tapasztaltuk, hogy mit jelent az éhség, bár a Regenor diéta azért sejteti, azt tudjuk, hogy az Isten itt valamilyen kemény büntetéséről van szó: A próféta ki is mondja, az emberi hiányok közül a legborzalmasabb nem a kenyér hiánya! A kenyér hiányát valahogy mindig pótolni lehet. A legfontosabb hiány az, amikor Ő maga, az Isten hallgat el…

Ezt nem lehet pótolni!

Megpróbáltunk mindent, hogy a templomi alkalmak hiányát, valahogy helyettesítővel töltsük be: napi áhítatok születtek, majd nyomtatásban, házhoz szállítva kerültek a közösség tagjainak kezébe, utána a weben, csoportokban vált olvashatóvá az Ige, az Isten üzenete hozzánk. Ám a hiány, hiány.

Nekem is be kellett látnom, ez nem elég. Vannak ugyanis sokan, akiket nem a kedves és tömör igehirdetéseim szólítanak meg; olyanok is vannak szép számmal, akiknek akkor hiteles az igehirdetés, ha látnak közben, ha hallják a hangom. De amiről elsiklott a tekintetem, az, hogy többeket a közösségben szólít meg az Isten, a másik által! Gondolj arra, testvérem, milyen nagyszerű az a pillanat, mikor nagy csend lesz, és „angyal száll keresztül” a templomon! Na, ezekért a pillanatokért érdemes élni!

A mai nap különleges. Együtt leszünk. Szól az Isten. Véget ér a „közösségi koplalás”… Jövel, Uram Jézus! Mert Tebenned lett testté az Ige!

Ámen