2020.05.15.

Textus: 1 Mó15:1-21

„1Ezek után az események után így szólt az ÚR Abrámhoz látomásban: Ne félj, Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges.2De Abrám ezt mondta: Ó, Uram, URam! Mit adhatsz nekem, hiszen gyermektelen vagyok, és házamat a damaszkuszi Elíézer örökli. 3Nem adtál nekem utódot – mondta Abrám –, ezért egy házamnál született szolga lesz az örökösöm. 4Ám ekkor így szólt hozzá az ÚR: Nem ő lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki tőled fog származni. 5Majd kivezette az ÚR, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Ennyi utódod lesz! – mondta. 6Abrám hitt az ÚRnak, és ő ezt számította be neki igazságul. 7Azután ezt mondta neki: Én az ÚR vagyok, aki kihoztalak Úr-Kaszdímból, hogy neked adjam örökségül ezt a földet. 8Abrám ezt kérdezte: Ó, Uram, URam! Miből tudhatnám, hogy én öröklöm azt? 9Ezt mondta neki: Hozz nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambot! 10Elhozta neki mindezeket, azután középen kettéhasította őket, és mindegyiknek a két felét egymással szemben helyezte el; a madarakat azonban nem hasította ketté. 11Ekkor ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra, de Abrám elkergette őket. 12Napnyugtakor aztán Abrám mély álomba zuhant, és rémítő nagy sötétség borult rá. 13Ekkor az ÚR azt mondta Abrámnak: Tudd meg, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék: rabszolgákká teszik és nyomorgatják őket négyszáz évig. 14De ítéletet tartok azon a népen is, amelyet szolgálnak, és azután majd nagy vagyonnal kijönnek onnan. 15Te pedig békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el. 16Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az emóriak gonoszsága még nem telt be.17Amikor lement a nap, és koromsötét lett, hirtelen füstölgő kemence és tüzes fáklya ment át ezek között a húsdarabok között. 18Ezen a napon kötött az ÚR szövetséget Abrámmal, és ígérte meg neki: A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom patakjától a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, 19a kénieket, a kenizzieket és a kadmóniakat, 20a hettitákat, a perizzieket és a refáiakat, 21az emóriakat és a kánaániakat, a girgásiakat és a jebúsziakat.”

Szeretett testvéreim, kedves gyülekezet!

Hűvös reggel van. Sok feladat előtt állunk. Muszáj jönni- menni, intézkedni, a kertet gondozni, gyereket nevelni. Muszáj úgy osztani a drága időt, hogy legyen benne elég mindenre, hogy megelégedve sóhajtsunk este… Csüggedten, remény nélkül és hit nélkül, nagyon nehéz…

Ma, a hitre mutat az Ige, majd a szövetségre. Mit számít be Isten Abrámnak? A hitét! Hadakozása után, reálisan áttekintve a helyzetét, nem is tehet mást, mint az Úrral beszél látomásban. Példa Ő mindannyiunknak. Nem megrázza magát, miután felébred, mint mi, hanem Isten kegyelmes rendelését komolyan veszi. Érdemes megtanulni: csak egy valóság van! Ennek az egy valóságnak, pedig része az Úr! Tudatos- tudattalan, éber vagy álmodó, mindegy, veled történik! FONTOS!

Az Ősatya nem a Krúdy féle álmoskönyvet keresi, nem kutatja, mit jelent az Úrral folytatott beszélgetése, érti, tudja, hogy úgy lesz minden, ahogy Isten mondja. Hiszi… Ez nehezebb, mint tudni…

S, hogy teljes legyen a kép: szövetséget kötnek, vágnak… A szó elszáll, a kettévágott állatok megmaradnak. Nem is! Megmarad a hit, remény, szeretet, e három, ezek közül pedig legnagyobb: a szeretet!

Ámen