2020.05.14.

Textus: 1 Móz 14:1-24

„1Történt pedig Amráfelnek, Sineár királyának, Arjóknak, Ellászár királyának, Kedorláómernek, Élám királyának és Tidálnak, Góim királyának az idejében, 2hogy ezek háborút indítottak Bera, Sodoma királya, Birsa, Gomora királya, Sináb, Admá királya, Seméber, Cebójim királya és Bela, azaz Cóar királya ellen. 3Mindezek a Sziddím-völgyben egyesültek, ahol most a Sós-tenger van. 4Tizenkét évig szolgálták Kedorláómert, de a tizenharmadik esztendőben fellázadtak. 5Ezért a tizennegyedik esztendőben eljött Kedorláómer a vele tartó királyokkal, és megverték a refáiakat Asterót-Karnaimban, a zúziakat Hámban, az émieket Sávé-Kirjátaimban 6és a hóriakat a maguk hegyvidékén, a Széíren, egészen Él-Páránig, amely a puszta mellett van. 7Azután megfordultak, és Én-Mispátba, azaz Kádésba mentek, leverték az amálékiak egész mezejét és az emóriakat is, akik Hacecón-Támárban laktak. 8Kivonult tehát Sodoma királya, Gomora királya, Admá királya, Cebójim királya és Bela, azaz Cóar királya is, és a Sziddím-völgyben csatarendbe álltak 9Kedorláómerral, Élám királyával, Tidállal, Góim királyával, Amráfellal, Sineár királyával és Arjókkal, Ellászár királyával szemben: négy király öt ellen. 10A Sziddím-völgy tele volt szurokforrásokkal. Amikor Sodoma és Gomora királyai megfutamodtak, beleestek azokba, a megmaradtak pedig a hegységbe futottak. 11Elvitték Sodoma és Gomora minden jószágát és minden eleségét, azután elvonultak. 12Elvitték Lótot is, Abrám testvérének a fiát jószágával együtt, és elvonultak. Ő akkor Sodomában lakott. 13De jött egy menekült, és hírt hozott a héber Abrámnak, aki akkor az emóri Mamrénak, Eskól és Anér testvérének a tölgyesében lakott. Ők Abrám szövetségesei voltak. 14Amint meghallotta Abrám, hogy unokaöccse fogságba esett, fölfegyverezte háromszáztizennyolc legényét, akik a házánál születtek, és Dánig üldözte őket. 15Éjszaka azután csapatokra oszlottak, szolgáival együtt rájuk támadt, megverte és üldözte őket egészen Hóbáig, amely Damaszkusztól északra van. 16Visszahozott minden jószágot. Visszahozta unokaöccsét, Lótot is jószágával együtt, meg az asszonyokat és a népet is. 17Miután így megverte Kedorláómert és a vele tartó királyokat, visszatért. Sodoma királya pedig kivonult eléje a Sávé-völgybe, azaz a Király-völgybe. 18Melkisédek, Sálém királya kenyeret és bort vitt ki eléje. Ő a Felséges Isten papja volt, 19megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott vagy, Abrám, a Felséges Isten előtt, aki az eget és a földet alkotta! 20És áldott a Felséges Isten, mert kezedbe adta ellenségeidet! Abrám pedig tizedet adott neki mindenből.21Sodoma királya ezt mondta Abrámnak: Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak! 22De Abrám így válaszolt Sodoma királyának: Fölemelt kézzel esküszöm az ÚRra, a Felséges Istenre, az ég és a föld alkotójára, 23hogy egy szál fonalat vagy egy saruszíjat sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondhasd: Én tettem gazdaggá Abrámot. 24Rólam ne essék szó, csak arról, amit megettek a legények, meg azoknak a férfiaknak a részéről, akik velem tartottak: Anér, Eskól és Mamré kapják meg a részüket.”

Szeretett testvéreim, kedves gyülekezet!

Az első harcok idejéhez értünk az Igében. Négy király, öt ellen, a Sziddím völgyében. Zsákmányszerzés, fegyveres igazságtétel, a „szuroktavakba” szorítás, minden, ami jellemzi a háborúkat, plusz még a népek elhurcolása, nos, így történik a történelem…

Nem az Úr uralkodik, hanem a királyok. Vezetők kormányozzák a népeket, s élik ki indulataikat egymás ellen. Mindegyik, a saját frusztrációját ülteti a hadvezér székébe, s viseli el az uradalma alá tartozók sokasága, hogy királyaik döntései: sikerei- kudarcai, bizony hatással vannak az életükre. Bár úgy lett volna, ahogy nem volt! Bár minden uralkodó szolgája lett volna az Istennek!

Érdekes, hogy a reguláris seregeket megveri Abrám, a későbbi Ábrahám szabadcsapata. 318 fő… A kevés is elég, mondhatnánk.

A mai evangélium azonban ez: Melkisédek, az „igaz király”, aki az Úr papja volt, és „református”, hisz bort és kenyeret vitt Abrámnak, majd megáldotta, és tanította, hogy az Áldott Isten adta kezébe ellenségeit. Az Úrral, tehát, győzelem jár.

Mindennapjainkban, azonban ne harcokra koncentráljunk, inkább arra, ahogy az igazán értékes lesz fontos, azaz, Abrám nem zsákmányt akar, hanem unokaöccsét és családját kívánja kiszabadítani. Látod, testvérem, így is lehet!

Ha küzdelmes nap előtt állunk, legyen példa előttünk: szeretteidért hadakozva, Isten áldását viselve, hittel, szeretettel a szívedben és a cselekedeteidben, biztos győztes leszel!

Ámen