2020.05.12.

Textus: 1 Móz 12:1-20

„1Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! 2Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. 3Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. 4Abrám elment, ahogyan azt az ÚR mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból. 5Fogta Abrám Szárajt, a feleségét és Lótot, a testvére fiát meg minden szerzeményüket, amit csak szereztek, mindenkit, akire Háránban tettek szert, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. El is érkeztek Kánaán földjére. 6Majd átvonult Abrám az országon egészen a sikemi szenthelyig, Móre tölgyfájáig. Akkor még kánaániak éltek ezen a földön. 7Az ÚR megjelent Abrámnak, és ezt mondta: A te utódaidnak fogom adni ezt a földet. Ő pedig oltárt épített ott az ÚRnak, aki megjelent neki. 8Onnan továbbvonult a Bételtől keletre eső hegyvidékre, és felverte sátrát: Bétel esett nyugatra, Aj pedig keletre. Oltárt épített ott az ÚRnak, és segítségül hívta az ÚR nevét. 9Azután útnak indult Abrám, és továbbvonult a Délvidék felé.10Egyszer éhínség támadt azon a földön. Ekkor lement Abrám Egyiptomba, hogy jövevényként ott tartózkodjék, mert súlyos volt az éhínség azon a földön. 11Amikor már közel járt Egyiptomhoz, ezt mondta feleségének, Szárajnak: Nézd, tudom, hogy szép asszony vagy. 12Ha meglátnak az egyiptomiak, azt mondják majd: Ez a felesége! És engem megölnek, téged pedig életben hagynak. 13Mondd hát azt, hogy a húgom vagy, hogy jó sorom legyen általad, és ne öljenek meg miattad! 14Így is történt. Amikor Abrám Egyiptomba érkezett, az egyiptomiak látták, hogy nagyon szép az asszony. 15A fáraó főemberei is meglátták őt, dicsérték a fáraónak, és elvitték az asszonyt a fáraó házába. 16Abrámnak pedig jó sora lett a felesége által: lettek neki juhai, marhái és szamarai, szolgái és szolgálóleányai, szamárkancái és tevéi. 17De nagy csapásokkal sújtotta az ÚR a fáraót és házát Abrám felesége, Száraj miatt. 18Hívatta azért a fáraó Abrámot, és ezt mondta: Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy a feleséged? 19Miért mondtad, hogy a húgod? Csak ezért vettem feleségül. Most aztán itt a feleséged, fogd, és menj! 20Embereket is rendelt mellé a fáraó, és azok kivezették őt, feleségét és mindenét, amije csak volt.”

Szeretett testvéreim, kedves gyülekezet!

A hit hőseinek sorát nyitja a 12. fejezet Elhívástól az elindulásig, Isten ígéretétől az emberi leleményig, lehetne az alcíme ennek a történetnek

.Abrám, a későbbi Ábrahám, valahol keleten, Háránban él családjával. Gyakorlatilag egy életet leélve, 75 évesen szólítja meg az Úr, s kéri, menjen el onnan, arra, amerre az Úr vezeti. Nem tudunk olyan élethelyzetről, amely indokolttá tehette volna Abrám elhívását, azaz, sem benne, sem pedig a körülményeiben nem látszik a változtatás igénye. De, szól az Isten, az ember meghallja, és cselekedetével válaszol, szóval így kezdődik a kiválasztottság…

Mindig szerettem volna tudni, milyen lehet vakon, hittel és bizalommal elindulni az ismeretlenbe! Azt látom, akkor engedelmes a megszólított, ha teljes hittel fogadja elhívója kérését. Nem gyökértelenül, nem magányosan éri Abrámot az Úr szava, elindul, tehát, szeretteivel együtt. Isten nem csak kér, hanem ígér is: „nagy néppé teszlek”. Gyermektelenül, öregen…

Arra tanít ma az Ige, hogy nincs félelem, ami hátráltatná, vagy bizonytalanná tehetné a megszólítottat. A félelem nem az Istentől való félelemként, hanem Egyiptomban, az emberektől való félelemként mutatkozik meg. Nem a szándéka rossz, hanem az a világ, amelyben boldogulnia kell Abrámnak és családjának. Testvérének hazudott feleségét elveszi a fáraó, majd miután kiderül a hazugság, gazdagon hagyják el a piramisok földjét.

Én nem ítélkezem felette, az Úr sem ítéli el ezért választottját. Igazságérzetünk azonban feljajdul, s a példaképül állított ember hitéből fakadó dicsfénye, mintha halványabban ragyogna… Az evangélium ebben az: Istennek nem szupersztárokra van szüksége! Szándéka és terve, olyan emberen keresztül mutatkozik és valósul meg, aki esendő, számító, aggodalmaskodó… Látod, ebbe biztosan kapaszkodhatsz!

Most vasárnap, 17-én, a templomba hívlak benneteket, testvéreim! Mi, esendők, számítók, aggodalmaskodók, összegyűlhetünk Istent dicsérni! Végre! 9:30- kor kezdődik az istentisztelet, persze a járványügyi szabályok szigorú betartásával. Maszkot, feltétlenül hozzanak magukkal!

Ámen