2020.05.09.

Textus: 1 Móz 9:1-28

„1Isten megáldotta Nóét és fiait, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet! 2Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt. 3Minden, ami csak él és mozog, legyen a ti eledeletek! Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt. 4De ne egyétek a húst az éltető vérrel együtt! 5Bizony, számon kérem a benneteket éltető vért! Minden állattól számon kérem azt, és az embertől is számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét. 6Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert. 7Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok rajta! 8Isten azt mondta Nóénak és fiainak: 9Íme, szövetségre lépek veletek és utódaitokkal, 10meg minden élőlénnyel, amely veletek van: madárral, jószággal és minden szárazföldi vaddal, mindennel, ami a bárkából kijött, minden földi élőlénnyel. 11Szövetségre lépek veletek, és egyetlen élőlény sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz, hogy elpusztítsa a földet. 12Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet most szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel örökre: 13szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök. 14Amikor felhővel borítom be a földet, és feltűnik a szivárvány a felhőn, 15akkor visszaemlékezem a szövetségemre, amelyet veletek és minden élőlénnyel kötöttem, amely testben él, és nem válik többé a víz özönvízzé minden élőlény pusztulására. 16Ha ott lesz a szivárvány a felhőn, látni fogom, és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön. 17Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet minden földi élőlénnyel kötöttem. 18Ezek voltak Nóé fiai, akik kijöttek a bárkából: Sém, Hám és Jáfet. Hám Kánaán ősatyja. 19Ezek hárman Nóé fiai, és ők népesítették be az egész földet. 20Nóé, a földműves volt az első, aki szőlőt ültetett. 21Egyszer bort ivott, megrészegedett, és meztelenre vetkőzött a sátrában. 22Hám, Kánaán ősatyja meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének. 23Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. 24Amikor Nóé kijózanodott, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, 25ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen testvérei között! 26Ezután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája! 27Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban! Legyen Kánaán a szolgája! 28Az özönvíz után Nóé még háromszázötven évig élt. 29Nóé teljes életkora kilencszázötven év volt, amikor meghalt. „

Szeretett testvéreim, kedves gyülekezet!

Jó volt ma reggel ébredni. Amolyan, isteni békesség vesz körül: nyugodtan alszanak a szeretteim, ébredeznek a virágaim, növekednek az eperpalántákon, a később gyönyörű piros, ám most még zöld gyümölcsök. Peckesen áll a paprikám, a paradicsomom, csivitelnek a madarak, egy süni is elszaladt előttem, már csak a vadgalambra várok…

Az Isten és az „új föld” szövetségéről, Noé áldásáról és átkáról beszél a mai Ige.

Túl a szivárványon, a vérevés tilalmán, az élet kioltásának tiltásán, a számonkérés bejelentésén, ott van a szaporodási parancs, az élet terjesztésének feladata. Érdekes, hogy szóhasználatát tekintve, itt a szövetség megkötése ugyanaz a kifejezés, mint mindenhol az Ószövetségben: szövetséget vágni. Ez pontosan azt jelenti, hogy ha elállsz a szövetségtől, megszeged, vagy csupán figyelmen kívül hagyod a megállapodást, vállalod, hogy sorsod hasonlóvá lesz az út két oldalára fektetett, félbevágott állatokéhoz. Szövetséget vágni, milyen szép is így a szivárvány… Persze, a cinizmust félre téve, lehet, hogy nem sokszor gondoljuk át az általunk megkötött szövetségeket…

És, a bor… Különleges szerepe van az ember és Isten történetében. Itt, azt látod, hogy a „macsó” Noé első dolga a szőlőültetés volt, persze az után, hogy mindenki biztonságban van, hogy az Úrnak hálaáldozatot ad. Bort készít, ez sok idő. Lerészegedik, benne van. Mégis, úgy teszi, hogy még ezzel is példát ad: egyedül, senkit nem zavarva. Nem lesz agresszív, bántalmazó családapa, kötekedő férj, hanem csak meztelen. És alszik, biztosan horkolt is…

Megtanít az Ige: tiszteld apádat, még akkor is, ha nem tiszteletre méltó. Hagyj neki időt! Mindent érted tesz, vállalta a szövetséget Istennel, viselte a súlyát ennek minden nap, hagyd néha kicsit!

Persze, hogy a középső gyerek ment oda, persze, hogy ő szórakozott apja nyomorúságán… Persze, hogy ő „kap ki”… Bár, szerintem tudjuk, miért teszi: hogy nevessenek, hogy a helyzet feszültségét feloldja!

Noé, az apa, még 350 éven át él. Istennel szövetségben, családja körében, erre a világra vigyázva, melyben élünk mi is. Elromlik ez a világ is néha, de Isten is változik, úgy döntött, hogy Krisztusban megváltja! Elvégeztetett…

Ámen