2020.05.04.

Textus: 1 Móz 3:1-24

„1A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet az ÚRisten alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? 2Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, 3csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén áll, mondta Isten: Ne egyetek abból, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok! 4A kígyó erre így felelt az asszonynak: Dehogy haltok meg! 5Hanem jól tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz. 6Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, hogy csábítja a szemet, és kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított hát a gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett. 7Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. 8Amikor aztán meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor sétált a kertben, az ember és a felesége elrejtőzött az ÚRisten elől a kert fái között. 9De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? 10Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és ezért elrejtőztem. 11Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy meztelen vagy? Talán ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? 12Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, ezért ettem. 13Akkor az ÚRisten ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, ezért ettem. 14Akkor ezt mondta az ÚRisten a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden jószág és minden vadállat között: hasadon járj, és port egyél egész életedben! 15Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod. 16Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked. Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad. 17Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! 18Tövist és bogáncsot hajtson neked, és a mező növényét egyed! 19Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba! 20Az ember Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja minden élőnek. 21Az ÚRisten pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket. 22Azután ezt mondta az ÚRisten: Íme, az ember olyan lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ki ne nyújthassa kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen, 23kiűzte az ÚRisten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. 24És miután kiűzte az embert, odaállította kelet felől az Éden kertjéhez a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék azt az utat, amely az élet fájához vezet.”

Szeretett testvéreim, kedves gyülekezet!

A járványhelyzet szigorításainak részleges könnyítése elé nézünk, itt vidéken. Reménykedve várunk, hogyan is szabályozzák a mindennapokat, hogy érettségiznek a maturálók, és vajon milyen körülmények között tarthatunk istentiszteleteket? Van bennünk nyitottság a jót tenni, engedelmeskedni, és örülni annak, hogy végre találkozhatunk azokkal, akikkel eddig félve vagy sehogyan sem…

Az Ige, ma olyan súlyú, amilyet nem mindennap érezhetünk, olyan nehéz és fontos mondanivalója van a Bűnbeesés és a Kiűzetés történetének, amelyet kellő alázattal és nyitott lélekkel szabad magunkba fogadni!

A bűneset elszakadás Istentől, mondhatnánk úgy is, az Ő ragyogó fényessége elől elbújik az ember valamilyen árnyékos valamilyen árnyékos vagy sötét helyre. Oda, ahol nem látszik az Úr, ahol távol van a teremtmény a Teremtőtől. Ki a hibás? Ádám, vagy Éva? Mindketten. Nem a Teremtőre figyeltek, nem akartak engedelmeskedni, kitaláltak valamit „maguk”… És, persze, azóta is van, aki segít elbizonytalanodni, mikor egyedül vagy… A Kísértő, az Édenkertben, vagy a barát, házastárs, testvér, haragos, a mi időnkben… LEHET NEMET IS MONDANI A KÍSÉRTÉSRE!

A büntetés kegyelmes! Nem pusztulással, hanem élettel jár. Tanulással, fejlődéssel, és az engedelmesség, az alázat útjának megbecsülésével. Az áldott emlékezéssel, hogy milyen jó is volt ennek előtte! Általános, hogy erre csak utána képes az ember, ha elveszítette a tökéletest…

Legyen ma erőforrás ez a történet! Becsüld meg, amid van, ne vágyakozz olyanra, amit nem szánt neked az Isten!

Ámen