2020.04.29.

Textus: Ef 6:5-9

„5Szolgák! Félelemmel és rettegéssel engedelmeskedjetek földi uraitoknak, olyan tiszta szívvel, mint Krisztusnak. 6Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, 7jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek, 8mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad. 9Ti pedig, urak, ugyanígy bánjatok velük, hagyjátok a fenyegetést, mivel tudjátok, hogy él a mennyekben az Úr, aki nekik is, nektek is Uratok, és aki nem személyválogató.”

Szeretett testvéreim, kedves gyülekezet!

Történelmi kihívás mindannyiunk számára, hogyan is élünk a járvány adta helyzettel, a benne és a következményeiben adott lehetőségekkel! Sokan vannak, akik egyfajta „istencsapásként” definiálják, és ennek megfelelően, tragikus hősként szenvedik el, szenvedik meg ezt az időszakot. Sokan, a magányosok közül, lehetőséget látnak arra, hogy tetteikkel segítsék azokat, akik bezártságukban, nyomorúságukban szinte ki se látszanak az aggodalomból. És sokan vannak, akik egyébként másokért élnek, dolgoznak, mégsem találják meg a megelégedés útját, az egyensúlyt életükben.

Nekik szól ma az Ige: „lélekből, jóakarattal szolgáljatok!”

Pál apostol, ma a szolgákat és uraikat inti. Világosan szól, egyszerűen, talán ezért is kedves, egyre kedvesebb számomra Pál! Tudtukra, tudtunkra adja, hogy ne látszatra szolgáljanak, azaz, ne képmutatásban, szerepjátszásban, öntömjénezésben létezz, ne csinálj magadból mártírt és ne gondold, hogy az a legfontosabb, mit gondolnak rólad, hanem szolgálj úgy, mint aki méltó a Mindenek Urához, aki szolgává lett…

Azoknak, akik urak, szintén van újragondolni valójuk: érdemes tanulni az alázatot, és nem a másikon, hanem magadon uralkodni.

Krisztus szolgáiként, cselekedjétek Isten akaratát!

Hogy nem könnyű? Persze, hogy nem! Ha könnyű lenne, akkor könnyű lenne…

25 évvel ezelőtt, egy napsütéses, ámde hűvös reggelen, Debrecenben, a Teológián görög óra volt. Szerettem. De, nem annyira régen értettem meg, hogy az első példamondatok egyike miért volt a „Krisztusnak szolgálni”? Tudni, tenni, elfogadni, viszonylag könnyű, hiszen te magad kellesz hozzá. Hinni, már nehezebb, hisz a hit ajándék, amelyet elfogadva kigyakorolhatod a remélt dolgok létéről való meggyőződést. De, szolgálni! Ez a legnehezebb… Jóakarattal- lelkesen…

Szolgáló lelkipásztorként is sokszor jut eszembe, kedves, néhai mesterem, Fekete Károly professzor. Különösen az első tanítása: köszönés alkalmával, mélyen meghajolt előttem. Onnantól, minden szava parancsolat volt számomra, nem is tudtam másképp elvégezni, csak lelkesen, a tőle kapott feladatokat.

Isten áldja meg, a mai szolgálatodat is!

Ámen