2020.04.28.

Textus: Ef 6:1-4

„1Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. 2„Tiszteld apádat és anyádat”: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, 3mégpedig ez: „hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön”. 4Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.”

Szeretett testvéreim, kedves gyülekezet!

Ma reggel, a szülők és gyermekek intését olvashatjuk az Igében. Rendkívül boldog vagyok, amikor ezt a kis szakaszt olvashatom, mert ennyire direkt módon, az üzenetet teljesen redukálva, úgy szól az apostol által az Úr, hogy mindenki megértse: az engedelmesség nem csak a gyermek osztályrésze, hanem a szülőé is!

Óh, Jó Atyám, hányszor hallok engedetlen, rossz gyerekekről, akikkel nem bír a szülő, akikkel nem bír a tanár, akikkel nem egyszerű együtt élni… De, hányszor nem hallom, hogy szándékosan ingerlik a gyermekeiket a szülők, hogy elhanyagolják sarjaikat, hogy egyáltalán nem tiszteletre méltók…

Az ötödik Parancsolat tiszteletet kér a szülőnek. Ígéretet fűz hozzá, hordozza magában jutalmát: „hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön”.

Lehet tisztelni úgy valakit, hogy közben megmosolygod, lenézed, csúnyán beszélsz vele? Lehet úgy tisztelni valakit, hogy nem szereted? Van különbség a tisztelet és szeretet között?

„Nem tudlak tisztelni azért, amilyen vagy! Bántasz bennünket, káromkodsz, folyamatos feszültséggel veszed körbe magadat, így minket is. Egyáltalán nem vagy tiszteletre méltó, hiszen magadat bántod, iszol, cigizel. Nem tudlak tisztelni ezekért, csak szeretni, nagyon szeretni, aggódni érted, és könyörögni!”- hallottam egyszer.

Ismét a szeretet a kulcs! Egy kifakadt tinédzser a szeretetről tanított engem, akit csak hallottam, ahogy a szülővel beszélt, mikor lelkészként meglátogattam őket.

Adja Isten, hogy intését komolyan vegyük!

Ámen