2020.04.24.

Textus: Ef 5:1-14

„1Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei, 2és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként. 3Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó, 4se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség, mert ez nem illik, hanem inkább a hálaadás. 5Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége Krisztus és Isten országában. 6Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. 7Ne vegyetek tehát részt ezekben! 8Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. 9A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. 10Ítéljétek meg tehát, mi az, ami kedves az Úrnak, 11és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket. 12Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen, 13de mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz. 14Mert minden, ami nyilvánvalóvá lett, az világosság. Ezért mondja: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.””

Szeretett testvéreim, kedves gyülekezet!

A keresztyén életvitelről röviden, lehetne ez a címe a mai Igének!

Pál apostol, a világosság- sötétség ellentétpárral tanít bennünket ma, meglátásom szerint egyszerűen, s ha eléggé komolyan veszed, akkor hasznosan. Mit is mond? Élj, a világosság gyermekeként!

Első tapasztalatom az Isten világosságáról, az első tapasztalatom volt a szerető Istenről. Nagyon sok éve, 27 esztendővel ezelőtt tapasztalhattam meg, otthon, Szabolcson, az én templomomban… Ketten ültünk a padsorokban, a lelkész és én. Egy hosszabb beszélgetés után, imádkozásra hívott, hangos, egymás előtti imára. Ahogy a lelkész mondta az ő imádságát, egyszerre valamilyen, addig nem tapasztalt hangulatba kerültem. Értem imádkozott! Hallottam, amit mond, s becsukott szemmel, nyitott szívvel láttam, éreztem a „fényességet”, tőlem jobbra, kicsit magasabban, mint ahol a fejem volt. Azt éreztem, hogy nagyon meleg szeretet árad felém, és meleg fényt láttam a lehunyt szemhéjam előtt. Attól a pillanattól minden más lett. Akartam mindig érezni ugyanezt, akartam élni ebben a fényességben- szeretetben. Sajnos, ez elmúlt már…

Néhány dolog azonban megmaradt:

• Megmaradt a hit. A hit abban, hogy az Isten fényességében élni, dolgozni, járni, csodálatos dolog. Erre vezetni másokat, megtisztelő és hálás feladat.

• Megmaradt a remény. A remény abban, hogy nem volt hiába az „istenélmény”, hogy továbbkísér utamon. A reménye annak, hogy ezen az úton azokkal együtt járhatok, akiknek volt hasonló „istentapasztalásuk”.

• Megmaradt a szeretet. A szeretet! Sokszor, inkább mindig, kétségbe nem esetten hiszem, hogy ez rendezi el a világom, az életem dolgait! Felnőttként is belekapaszkodom az Atya ölelésébe. Nem engedem el szívesen, mert jó az ölelésében lenni…

Ámen