2020.04.22.

Textus: Ef 4:1-16

„1Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok, 2teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, 3igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. 4Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: 5egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, 6egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben. 7A kegyelem pedig mindegyikünknek Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. 8Ezért mondja az Írás: „Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek.” 9Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. 10Aki leszállt, az „fel is ment”, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget. 11És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, 12hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, 13míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, 14hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; 15hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus, 16akiből az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön szeretetben.”

Szeretett testvéreim, kedves gyülekezet!

A Rózsika néni háza teteje felett világosodik az ég. Hajnalodik. Kezdődik egy újabb nap, egy újabb kihívás, egy újabb lehetőség. Vajon, hogy fogom ma Istent dicsérni?

Ma, arra mutat az Ige, hogy „elhívásomhoz méltón” kellene élnem, és neked is, kedves testvérem!

Jaj, nagyon régen volt, mikor először éreztem, hív az Úr… Olyan nehezen adtam választ a hívó szóra, olyan sok idő telt el, míg úgy szólhattam, igen… Pedig, minden készen volt az Isten tervében! Állított mellém mindig valakit, aki emlékeztetni tudott a fontos és lényeges dolgokra egyaránt. Mégsem otthon tanultam meg a Miatyánkot, a Hiszekegyet, az étkezés előtti elcsendesedést, vagy a lefekvés utáni áldáskívánást. Szerencsés vagyok, hogy olyan „tanítóm” lehetett, mint az én drága Kovács nagyanyám! Három nagyon fontos tanítása volt:

• Viseljétek el egymást szeretetben!

• Soha nem vagy egyedül!

• Az Isten ajándékával, Hozzá méltó módon, élj!

Így mentünk ki minden hajnalban a kertbe, így teltek az ő évei is. Így élt, és így is halt meg… Igyekszem, azóta is, tanítása szerint élni.

Pál, a pogányok apostola, az efézusiaknak úgy tanítja a leglényegesebbet, hogy együtt Krisztussal, együtt a testvéreiddel, együtt a szeretetben, együtt a Krisztus testében, az egyházban! A kegyelem az, hogy mindannyiunknak van olyan tanítója, aki erre a felismerésre vezet. Ma imádkozzunk őértük, adjunk hálát az Úrnak, hogy velük élhetünk/élhettünk.

Ámen