2020.04.19.

Textus: Ef 2:11-22

„11Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve. 12Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. 13Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek Krisztus vére által. 14Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, 15miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. 16Megbékéltette mindkettőt egy testben Istennel a kereszt által, miután megölte az ellenségeskedést önmagában, 17és eljött, békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek. 18Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.19Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. 20Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, 21akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, 22és akiben ti is együtt épültök Isten hajlékává a Lélek által.”

Szeretett testvéreim, kedves gyülekezet!

Egy héttel vagyunk húsvét után. Rendszerint, ilyenkor, még szépek és erősek az úrasztali virágok, s úgy készülünk templomba, mintha haza mennénk. Sajnos, ma sem találkozunk, sajnos ma sem látjuk egymást…

Az Ige, azonban, ma is biztonságos tájékozódási pont, kapaszkodó és erőforrás.

Világjárványon túl, tömeges megbetegedéseken innen, szűkebb pátriánkban nyugalom van, csend, béke. Az ajtók nyitva vannak, a kapuk zárva vannak, de nem ezek választanak el egymástól, hanem a félelem, a szeretteink miatti aggódás, a felelősségérzet, és a falak. A falak, melyeket magunk köré emeltünk, melyeket megkerülni nem lehet, átugrani lehetetlen, és nincsen rajtuk ajtó sem. Ezeket a falakat csak lerombolni lehet, és csak felülről! Erre, Krisztus tette rá az életét. Romjainkból, pedig épülhetünk!

Volt egyszer, itt Kötegyánban egy kastély, a Beliczay. 1946-ban lebontották, elvitték az emberek, s amit tudtak, beépítették a házaikba, a falusi magtárba. Látod, testvérem, nem egy közös, nem egy közösségi épület lett belőle, a saját falai megmaradtak az építőknek… Érdemes lett volna arra a Szegletkőre építeni, amit ugyan az építők megvetettek, de mégis azon áll az üdvösséged, s a híd, ami Istent az emberrel köti össze!

Krisztus arra tanít a mai Igében, hogy az EGY TEST- EGY LÉLEK- EGY HÁZ- EGYHÁZ, az élő Isten szándéka és terve is velünk!

Az „Ím nagy Isten, most előtted szívem kitárom”- ból eljuthatunk, az „Imádkozzatok és buzgón kérjetek”- ig.

Ámen