2020.04.16.

Textus: Ef 1:1-14

„1Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola az Efezusban élő és Krisztus Jézusban hívő szenteknek: 2kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

3Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban. 4Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. 5Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, 6hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. 7Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint, 8amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel. 9Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne 10az idők teljességének arról a rendjéről, hogy Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. 11Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; 12hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk Krisztusban. 13Őbenne pedig titeket is, akik hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek, eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, 14örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására.”

Szeretett testvéreim, kedves gyülekezet!

Pál, a pogányok apostola ír most levelet Efézusba. Ennek az ókori gyülekezetnek már nincs nyoma. Sokistenhitű emberek tértek meg a Krisztus hitére, és vallották Őt Megváltójuknak.

Pál, nem a Facebookon ír, nem használ online csatornát, mégis, ma is, rengeteg emberhez eljut az üzenet: Krisztusban!

Kötegyánba is elér az üzenet, bármennyire nem mi vagyunk a címzettek. Hála érte Istennek, akinek a tervében a földrajzi, vagy az időbeli távolságok nem számítanak. Egy dolog számít csupán: benne vagy- e Krisztusban?

Ő mibennünk, mi Őbenne. Hisszük és valljuk. Vesszük és esszük. Egyek vagyunk…

Milyen furcsa, hogy az individualizmus feloldódik az Isten kegyelmében!

Történt egyszer, hogy meglepetésemre, nagyon sokan jöttünk el az egyik vasárnapi istentiszteletre. Bennem nincs elvárás a létszámot illetően, persze, nem volt mindig így. Szóval, sokan voltak a templomban. Nem életem legszebb és legjobban sikerült prédikációját mondtam el, mégis, figyelt a gyülekezet. Figyelt rám, a mondanivalómra, figyeltek egymásra. Meg, persze, egyesek a huzatra, a legyekre, mások gondolataikba mélyedtek, s én láttam magam előtt, hogy a húslevesre gondolnak. Abigél rajzolt az utolsó padsorban, a fiúk is ott voltak. Aztán, jött a pillanat: a Miatyánk közös imádkozása. Mindenki felállt, mindenki mondta. Ekkor együtt voltunk! Valóságosan és lélekben is együtt lehettünk. Felemelő volt!

„Hogy mennyien voltunk ma a templomban!”- csodálkozott rá egyik gyülekezeti tagunk.

Akkor is tudtam, most is vallom: a Krisztusban voltunk! Együtt.

Ámen