2020.04.08.

Textus: Lk 22:1-6

„1Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának neveztek. 2A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust. Féltek ugyanis a néptől. 3A Sátán pedig bement Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek. 4Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükre. 5Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. 6Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a kezükre adhassa őt, amikor nincs jelen a sokaság.”

Szeretett testvéreim, kedves gyülekezet!

Tinédzserkorom óta nem tudok belenyugodni a Jézus elárulásába. Olyan életszakaszban ért el engem az evangélium, melyben pontosan a kikezdhetetlen bizonyosság, a biztonság, és az elfogadás vágya a legjelentősebb. Ezért volt megdöbbentő az árulóról olvasni… Már a hit hajnalán azzal szembesülni, hogy Krisztus mellett is ott van gonoszság, a legszűkebb környezetében is vannak Őreá nem méltó választottak.

27 évvel később, már úgy gondolom, hogy az „első hit” háborodik fel igazán, a legtisztább szeretetnek, a szerelemmel szeretett szeretetnek fáj leginkább az árulás…

Nem hosszú a mai tanítás: a gonoszé vagy, ha nem a Krisztus fényességében élsz. Bár vádolhatnánk valakit mindazért, amit a magunk rossz döntései hoznak ránk! Bár rámutathatnánk a Sátánra, mint leginkább bűnösre, és vádolhatnánk, így 2000 év után is, amiért ezt tette! De, emberek! Ugye látjátok, ugye érzitek, mennyire olcsó és könnyű lenne ez?

Sokszor szégyelli magát az Istenben hívő, a magát Vele együtt meghatározó, mert tévútra visznek az érzelmek, még ebben is, még a nagyhét fájdalmas igazságában is, ugyanis tévút azt vallani, hogy „a körülmények, vagy ellenséges támadás miatt…”, tévút azt hirdetni, hogy nincs beleszólásom…

Igenis van lehetőséged:

• Ne fordítsd el arcodat a Krisztus ragyogó, melegen simogató szeretetétől, ne fordíts Neki hátat, ne szaladj el!

• Öleld Őt mindig, s hagyd, hogy a karjaiban tartson, így nem vágysz el onnan!

• Fordulj mindig a fény felé, az Ő fényessége felé, ahol tisztán látszanak a fontos és lényeges dolgok, emberek!

• Ne akarj másnak megfelelni az „árnyékból”, bár tudom, ez a legnehezebb! Te tudod jól! Ne engedd, hogy eltorzítsa valaki az emberképű Isten jóakaratát benned!

• Mindig légy hálás, hogy te Ővele, Ő teveled!

• Légy bátor mindig szeretni, mindig szeretni!

• Soha ne légy egyedül a szorongásoddal és félelmeiddel, lásd meg, akit Isten melléd rendelt!

Zárógondolatként: ó, bárcsak elmondta volna Júdás valakinek, valamelyik barátjának, mit is tervez! Én hiszek abban, hogy úgy felelt volna neki, „ne csináld”. Abban is biztos vagyok, hogy ha nagyobb szeretet, amely körülvesz, mint a sötétség, ami hívogat, akkor biztos helyed van Jézus mellett!

Ámen