2020.04.07.

Textus: Lk 21:29-38

„29Mondott nekik egy példázatot is: Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind! 30Amikor látjátok, hogy már kihajtottak, magatoktól is tudjátok, hogy már közel van a nyár. 31Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa. 32Bizony mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz. 33Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. 34Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól, és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, 35mint valami csapda, mert rá fog törni mindazokra, akik a föld színén laknak. 36Legyetek tehát éberek, és szüntelen könyörögjetek, hogy legyen erőtök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt. 37Nappal a templomban tanított, éjszakánként pedig az Olajfák hegyére ment, és ott töltötte az éjszakákat. 38Kora reggel az egész nép hozzásietett, hogy hallgassa őt a templomban.”

Szeretett testvéreim, kedves gyülekezet!

Tegnap, nagy örömömre, beszélhettem egy kedves csoporttársammal az egyetemről, akivel túl a szeretet és hiányérzet szavain, túl az aggódáson és a segíteni akarás vágyán, arról váltottunk szót, hogy vajon lehet- e „Istentudással” könyörögni, túl az imádkozáson? Egyáltalán, Isten megtapasztalása, vagy tudása valóban szükségtelenné teheti- e a könyörgést? Nagyon szerettem ezt a beszélgetést! Ő egy élő hitű orvos.

Wass Albert: Hagyaték című művét idézte, én is azt teszem:

"Mit tudsz Istenről, gyerek? S én meg kinyögtem, nehezen mozduló nyelvvel:- Ő teremté a világot...!-

Színigazat mondtál, s ehhez tartsd magad-, felelte az ismeretlen szakállas vénember, s megtoldotta egy második kérdéssel:- Ha Istennel lennél, teremtenél-e mérget?

Azt mondják, akik ott voltak, hogy erre csak megráztam a fejemet, mert beszélni már nem tudtam többé. Kék voltam, mint az érett szilva s szemem is lezárult. De úgy rémlik még ma is, mintha roppant messzeségből hallottam volna az öregember hangját, ahogy mondta:

- Az Úr se teremtett ilyesmit. De az emberek buták s nem hiszik el, amikor mondom. Na. Amit Isten nem teremtett, annak nem lehet hatalma fölötted,'sze tán Isten gyermeke vagy. Teszünk egy kis ciberét a marások helyére, hadd menjen ki belőlük a hőség s rendben leszel, mielőtt hármat szól a fürj..." Tudjátok, amikor arra gondolok, milyen nehezen megy a napok sora, mennyire elfáradunk, mennyire elegünk van a körülményekből, a körülöttünk lévőkből, magunkból, akkor mindig biztos menedék az Úr! Ne a körülményidért könyörögj, hanem magadért, hogy legyen erőd megállni!

”Legyetek tehát éberek, és szüntelen könyörögjetek, hogy legyen erőtök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.”

Azért nem könyörgök, hogy velem légy, Uram, hisz velem vagy…

Ámen