2020.04.04.

Textus: Lk 21: 5-19

„5Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy az gyönyörű kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: 6Jönnek majd napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának. 7Ekkor azt kérdezték tőle: Mester, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, hogy ez megtörténik? 8Ő pedig így válaszolt: Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – meg azt: Eljött az idő! De ti ne kövessétek őket! 9Amikor pedig háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de ez még nem a vég. 10Azután így folytatta: Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, 11mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen. 12De mindezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket, átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. 13De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre. 14Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, 15mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem. 16Kiszolgáltatnak titeket még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is, egyeseket meg is ölnek közületek, 17és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. 18De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. 19Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.”

Szeretett testvéreim, kedves gyülekezet!

A templom, a nagy megpróbáltatás és a lélek. Lehetne valamilyen keresztyén fantasy filmcíme is, melyben a tanult tehetetlenség, a csodálkozni akarás és vágyás, és a mindenáron győzedelmes hit diadala mutatkozik meg!

Krisztus szerint, aki, mintegy próféciaként utal az eljövendő időkre, egy olyan apokaliptikus képet rajzolva elénk, mely egyáltalán nem gyönyörködteti a szemeinket, úgy van az, hogy: minden helyzetben, akár jó, akár rossz, Róla teszünk bizonyságot!

Jaj, belegondolni is szörnyű, mennyire szégyenteljes pillanat, mikor rádöbbenek, csak az marad ki hitvalló életemből, hogy magamon túlmutatva, a Teljesség békéjét, melegét és boldogságát sugározzam! Helyette, azokban a dolgokban igyekszem kegyes lenni, melyek amúgy is vállalhatók.

• Emlékeztek még a csúnya, lepusztult templomunkra? Eszetekbe jut- e még, mennyi keserűség után, mennyi szégyent megélve, mennyi sikertelen próbálkozással jutottunk el odáig, hogy 8 éve ünnepeljük a „szép templomunkat”?

• Emlékeztek még, mennyit szenvedtünk azoktól a felebarátainktól, akik küldetésüknek érezték megakadályozni egyházközségünk szolgálatát, fejlődését, megmaradását, arról nem is beszélve, hogy többünket ki akartak „csinálni”?

• Emlékeztek még, hogy jutottunk túl ezeken? Én igen!

• Mikor én már nem tudtam hinni a sikerben, volt, aki hitt helyettem is!

• Mikor folyamatosan gyaláztak minket, eltűrtük és elcsendesedtünk, tettük a dolgunkat. Én, személyesen úgy tudtam túlélni, hogy azt gondoltam: nem én, hanem Krisztus kapja mindezt…

• Mikor rájöttünk: ha könnyű lenne, könnyű lenne!

Ámen!