2020.04.02.

Textus: Lk 20:41-47

„41Ő azonban megkérdezte tőlük: Hogyan mondhatják azt, hogy a Krisztus Dávid Fia? 42Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: „Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, 43amíg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.” 44Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia? 45Miközben pedig az egész nép hallgatta őt, így szólt a tanítványaihoz: 46Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken, szeretnek a zsinagógákban a főhelyeken ülni és a lakomákon az asztalfőn, 47akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet. „

Szeretett testvéreim, kedves gyülekezet!

Én már el sem hinném, ha nem lennék tanúja, hogy ebben a nyomorúságos járványügyi helyzetben, amikor mindent megteszünk, hogy szeretteinket megóvjuk, munkánkat megtartsuk, magunkat hasznossá tegyük, környezetünket fertőtlenítsük, és az utasításokat betartsuk, szóval, ebben a helyzetben a hazai politikai élet néhány szereplője, rágalmazással, uszítással akar helyzeti előnyt magának, mutatni, hogy mennyire elkötelezett a demokráciának, stb.. Diktatúrát kiáltanak, magukat és „elvtársaikat” belelovallják egy olyan harcba, amelyben mind vesztünk… A forint, az biztos…

Miközben az ország harcol ezzel a járvánnyal, miközben a honfitársaink nagyja szenved és remél, vannak, akik „sütögetni szeretnék a pecsenyéjüket”.

Ezen, nem biztos, hogy csak én háborgok, ám mivel nem vagyok tenger, megnyugodva leírom, mi az, amelyen az Úr háborog!

HA KÉPMUTATÓ VAGY, ÉS ABBAN TÜNDÖKÖLSZ MAGAD ELŐTT, HOGY TE VAGY A VALAKI, na, akkor, kivívod Krisztus háborgását. Kegyes ember, kegyetlen viselkedéssel…

Mondd, testvérem, téged is felbosszant az álságosság? Téged is zavar a köpönyegforgatás? Neked is kellemetlen, ha hipokritákkal kell együtt létezned?

Nézz kicsit magadba! Vajon, mindenben olyan vagy, amilyen? Az vagy, aki? Ritkán beszélek szülőként, lelkész munkámban, de ide kívánkozik: az őszinteség útja kedves Isten előtt. Ha vele őszinte vagy, nem kell húznod a nyakad, nem kell aggodalmaskodnod felebarátaid előtt sem! Ami a szívedben van, az számít igazán; ami a lelkedet tölti ki, az fontos…

Sok éve, már vagy 10, hazajöttem az egyetemről, ahová akkoriban egy képzésre jártam. Zsuzsi odaszaladt, és mondta, ne idegeskedj, ne légy mérges, Leventének van valami mondanivalója számodra. Mondanom sem kell, majd megütött a guta! Megvártam, míg odajött a fiam. Így kezdte: „Hallottam egy gyerekről, aki az apukája kocsiját összekarcolta egy kővel.” Na, ekkor, egy „csendes sztrókot” kaptam, majd folytatta: „de én egy házat rajzoltam rá”. Nem félt tőlem, nem hazudott, nem tette jelentéktelenné a dolgot, ám a legfontosabb, hogy elmondta, mi nyomja a lelkét! Nekem, az apjának. Azóta is rajta van az autón, semmi pénzért el nem tüntetném…

Isten is csak ennyit vár…

Ámen