2020.03.31.

Textus: Lk 20:20-26

„20Ezután szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána. Azok igazaknak tettették magukat, hogy Jézust egy kérdéssel tőrbe csalják, és átadhassák a hatóságnak és a helytartói hatalomnak. 21Ezek megkérdezték tőle: Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. 22Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? 23Ő azonban felismerte álnokságukat, és így szólt hozzájuk: 24Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta? Ők ezt felelték: A császáré. 25Ő pedig így válaszolt nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené! 26Így tehát nem tudták tőrbe csalni a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak.”

Szeretett testvéreim, kedves gyülekezet!

Olyan öröm ért tegnap, ami megváltoztatta a mai napomat is. Az egyetemi csoporttársaim egy része, akik a világban dolgoznak, kérték, áhítatainkat hadd olvassák. Együtt… Együtt vagyunk így is. A tanulmányi közösségből kinőve, éltető közösséggé váltunk. Soli Deo Gloria!

Tudtam boldogan megélni a tegnapot is, annak ellenére is, hogy Zsuzsi visszament dolgozni két hét után, s rám maradt a „digitális oktatás”segítése, az infrastruktúra használata, a gyermekeim munkájának hatékonyabbá tétele, az időgazdálkodás megszervezése.

Vágytam nagyon arra, hogy a kertbe menjünk dolgozni, ahol Abigél a kedvenc kapájával irtja a gyomot, ahol a fiúk erejüket és elszántságukat a feladatvégzés szolgálatába állítva, szájukat nem húzva, segítenek nekem.

A mai Ige, ismerős mindannyiunknak, azt hiszem. „Adjátok meg a császárnak…” Mégis, azt az egy üzenetet hangosítom most ki, amely egyszerűen csak ennyi: AKINEK A KÉPÉT VISELED, AZÉ VAGY, AHHOZ TARTOZOL!

Persze, ez túl triviális, nem elég fennkölt és magasztos, nincs benne titokzatosság, sejtelmes félhomály… Hiányzik belőle a kutatás izgalma, a törekvés embert próbáló és nehézkes megjelenítése. Krisztus nagyon egyszerű! Döntsd el, kihez alkalmazkodsz, kihez tartozol, és élj így!

Ó, jaj! Mennyire nehéz küldetés ez! Amikor másnak mutatjuk magunkat, amikor a kompromisszumkészség a legfontosabb, hogy boldoguljunk, szinte lehetetlen felvállalni, amik vagyunk. Pedig mennyivel egyszerűbb életet élhetnénk!

Az nagyon tetszik, hogy Isten nem az individualista megközelítést kínálja, hanem felmutatja: az magában, hogy esetleg az Ő képét viseled, még nem minden, használd mások között, használd másokkal együtt, együtt…

Praktikusan: ha érted már, vagy még csak érzed, hogy Hozzá tartozol, hogy Őt képviseled, ne légy rest Hozzá méltóan gondolkodni-, élni-, cselekedni! Szeress, segíts, légy jelen, bíztass, viseld együtt a terheket, fájdalmakat, és bocsáss meg! Akard a másikat boldoggá tenni!

Ámen