2020.03.21.

Textus: Lk 18: 18-27

„18Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? 19Jézus ezt válaszolta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. 20A parancsolatokat tudod: „Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!” 21Ő pedig így szólt: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. 22Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: Még egy fogyatkozásod van: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem! 23Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. 24Jézus ezt látva, így szólt: Milyen nehezen mennek be a gazdagok az Isten országába! 25Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. 26Akik pedig ezt hallották, megkérdezték: Akkor ki üdvözülhet? 27Ő így felelt: Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.”

Szeretett testvéreim, kedves gyülekezet!

Nagyon fontos ezekben a napokban, hogy kitartsunk az önkorlátozásban! Úgy látom, a mi közösségünk jól „vizsgázik”, hiszen pánik nélkül vesszük tudomásul: kevés a jó szándékunk, kevés a magunkról való gondoskodni akarás, a másikra odafigyelés, az egymás bíztatása, több kell, mégpedig az ENGEDELMESSÉG, a FEGYELEM, a KITARTÁS. Még, ha el is szontyolodunk a társas összejövetelek elmaradása miatt, még ha rosszul is esik, hogy nem sétálhatunk el a barátainkhoz, még ha megtörténik az elképzelhetetlen: a gyerek iskolába akar menni, még akkor is a fentiek érvényesek!

Az Igében Krisztust egy előkelő, gazdag ember kérdezi, mit csináljon? Mit tegyen, hogy minden az övé legyen? Hogy nyerje el az örök életet? Ó, jaj! Idáig eljutni! Én örülök, szerintem Krisztus is örült ennek; végre valaki függéshelyzet nélkül, napi gyomorgörcs nélkül az anyagi nehézségektől, szigorú és előkelő neveltetéssel keresi Őt, keresi a választ kínzó kérdésére! Ó, de itt felbukkan valami olyan, amit az Úr azonnal megérez, amire, ha van szemed és jó látásod, te is ráismersz: túl független, túl magabiztos, egyszóval túl gazdag… Jaj, ne gondold, hogy a pénzzel van baj, nem, hanem azzal, amilyenné tesz! Óvakodj a „tökéletes” emberektől…

Istentől kell függeni, tudni kell a bajokkal együtt élni, azokkal szüntelen erőlködni, tudni kell kérni, elfogadni, megbocsátani, adni, szeretni! Persze, az előkelő, gazdag ifjú csak Krisztusnak nem enged…

Úgy sajnálom, hogy olyan sok ember van, akinek ez az egyetlen fogyatkozása, hogy Istenre nem hallgat! A kulcs, itt is a Krisztussal együtt!

Jaj, szegény tevék! Biztos nem hitted volna, hogy a felmálházott tevékre mutat az Úr… Vagyonnal a hátára kötve, természetesen, nem fér át a legkisebb, gyalogos kapun (ez a tű foka).

Nos, akkor ki üdvözül? Ki nyeri el az örök életet?

„HA KÖNNYŰ LENNE, KÖNNYŰ LENNE.”

Ámen