2020.03.20.

Textus: Lk 18: 9-17

„9Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: 10Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. 11A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. 12Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. 13A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! 14Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik. 15Kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak, 16Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. 17Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.”

Szeretett testvéreim, kedves gyülekezet!

10 nappal ezelőtt volt az édesanyám születésnapja, 67 éves lett. Hosszú úton voltam, Budapestre mentem a projektmenedzsmenttel egyeztetni, ellenőrzésre átadni az 1.2.2 dokumentációt, majd a szakdolgozatom elkészüléséhez nélkülözhetetlen konzultáción vettem részt. Aznap 520 km- t vezettem, közben csendben voltam, sokat gondolkoztam, sokat imádkoztam. Belefájdult a szívem- lelkem, hogy mennyire „rossz gyerek” vagyok, hiszen magam, a közösségem érdekében járok el ma is, ahelyett, hogy hazamennék, és megölelném, felköszönteném az anyukámat, végighallgatnám panaszáradatát, közben mosolyognék, persze, majd ennék a leveséből, és hagynám, hogy megsimogassa az arcomat, nem szólnék rá, hogy apámat utasítgatja miközben nevet…

Vajon, ilyeneké az Isten országa?

Krisztus ma megint egyértelmű. Figyelmeztet a történeten keresztül: az önteltség, az elbizakodottság nem építi, csak az öntelt és elbizakodott embert, másnak keserű egy ilyen ember mellett állni. Az Atya is másképpen tekint rá. A magát tökéletesnek tartó, testileg- lelkileg erős ember sajnos nem veszi észre, hogy a tökéletessége és az ereje arra van, hogy megtartsa ezek által azokat, akik hozzá tartoznak. Úgy legyen példakép, követendő minta előttünk, mint aki Isten előtt alázatos, aki tudja a helyét és nem az Urat magasztalja, nem pedig magát!

Vajon, ilyeneké az Isten országa?

Alázat és gyermeki szeretet, ennyire egyszerű. Az Atyának nem kell bizonyítani, nem kell magadat fényezni, nem kell prezentációkat bemutatni, hogy milyen jó is vagy, hiszen ismer… Teljesen tisztában van a szándékaiddal, az eszközeiddel, terveiddel, nem is ezeket kéri számon rajtad, hanem a szeretetet, mihez kezdtél vele? Olyan ez, tudjátok, mint mikor eltöröd az első tányért, és a szülő nem bánt, vagy büntet meg, hanem biztonságban akar tudni, így az a legfontosabb, hogy ne mozdulj, maradj ott, ahol vagy, összeszedi a darabokat, felseper. Te szomorkodsz, mert azt gondolod bajt csináltál és csak oda akarsz bújni a lábához, derekához, átkarolni őt.

Ilyeneké az Isten országa…

Ámen